04. A vacsora

Sziasztok!

Nagyon Sajnálom , hogy ennyit késtem a résszel és hogy ez is kicsit rövid rész lett , de nagyon kevés  időm volt mostanában írni.

Azért remélem tetszeni fog.

Jó olvasást!

                                                                                                                       xx.Aurora

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Egy idő után az ember megtanulja elengedni a füle mellett az őt érő rossz jelzőket.De akárhányszor meghall egy rossz szót amivel őt illetik a régi, legbelül lévő sebek újra vérezni kezdenek."-olvastam el magamban az idézetet amit az imént pillantottam meg a tumblr nevű közösségi oldalon.Együttérző félmosolyra húztam a számat, miközben a szöveg alatti kis szivecskére kattintottam.Mosolyogva görgettem át a tumblr falát a fönnt említett idézet szerzőjének, több száz like-al megszórva az illetőt.Ezután felnéztem a facebook és twitter falamra is.Hát...nagy hiba volt.

Habár, már több mint két hete volt az a buli amikor Zayn megalázott majdnem az egész iskola elött, az osztálytársaim még mindig előszeretettel emlékeztetnek vissza arra az estére.Bár, nem mintha nélkülük nem emlékeznék a buli perceire.Persze az ital miatt sok emlék kitörlődött a fejemből, de a fontosabb események ha nagy vonalakban is de megmaradtak.Azon az estén sok minden megváltozott.Nem csak azért mert azon a napon lett színes a hajam(ami egyébként még mindig lila színben pompázik).Valamint nem csak azért mert az nap még több okot adtam az embereknek, hogy elítéljenek.Volt egy ezeknél sokkal fontosabb dolog ami hetek óta aggasztott.A tudat, hogy Zaynnel megromlott a kapcsolatom.

Ő volt az egyetlen személy akivel nem beszéltem azóta az este óta.Még apa is megbékélt, habár érthetetlen okokból még mindig gyűlöli a lila hajam, de belenyugodott, hogy egy darabig nem szeretnék változtani.Zayn pedig...nem keresett, így hát én se kerestem őt.De magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem hiányzik.Iszonyatosan hiányoznak az északába nyúló telefon beszélgetések, és bár fáj bevallani de leginkább Zayn hiányzik.Hiányzik, hogy megértsen.Hogy megnyugtasson.Persze, ezeket a dolgokat a lányok is megteszik de valahogy mégis jobban estek ezek a gesztusok Zayntől.

-Pezza drágám, készülődj kérlek.Ma vacsorázni megyünk a srácokkal.-ábrándozásomból a mosolygó anyukám ébresztett ki aki a résnyire kinyitott ajtón kukucskált befelé.

-Zayn is jön?-kérdeztem, eközben lehajtva a laptopom fedelét.

-Igen, és nincs vita, muszály eljönnöd.-jelentette ki, majd beljebb sétált, leült mellém és biztatásképpen megszorította a kezem.

Tehetetlenül dőltem hátra az óriási francia ágyon.Ugyanis, köztudott hogy ha anya valamit elhatároz csak nagyon ritkán változtatja meg az akaratát.Így hát, a szekrényemhez sétáltam és hosszas kutakodás után előhalásztam az egyszerű, testhez simuló rózsaszín ruhámat.Nem nagyon akartam kiöltözni viszont a One Directiont ismerve biztos voltam benne hogy valami iszonyatos puccos, és előkelő helyre megyünk.Nagyon féltem a ma esti vacsorától.Több mint két hét után látni az életed egyik legfontosabb személyét nem kis dolog.Elhatároztam hogy lazán fogok viselkedni, de biztos voltam abban hogy amint meglátom Zaynt ez a magabiztosságom azonnal elfog tünni.

                                                 *Zayn Malik szemszöge*

Két hét.Két nagyon hosszú hét.Ennyi ideje nem láttam Őt.Magamnak is hazudnék ha azt mondanám nem hiányzik.Iszonyatosan hiányzik a mosolya, a nevetése, a viccei amit sokszor csak én értettem meg.Hiányzik, de sajnos ez ellen már nem igazán tudok mit tenni.Az elmúlt két hétben több milliószor volt olyan mikor a kezembe vettem a telefonom azzal az elhatározással, hogy felhívom, és nem érdekel hogy elküld-e melegebb éghajlatra vagy nem.Egyszerűen csak tudni akartam hogy van.Így jutott eszembe az ötlet, hogy újra összehívjam egy vacsora erejéig a nagy csapatot és csak reménykedni tudtam abban, hogy ő is eljön.

A vacsora ötletének létrehozásában Perrie anyja, Demi segített.Ismertem Demit így teljesen tisztában voltam azzal,  hogy velem ellentétben sok száz előkelő helyet ismer.Így hát a helyszín kiválasztását, és az étterem lefoglalását rá bíztam, míg én körbe telefonáltam mindenkinek,  lediktálva a vacsora helyszínét, és időpontját.Perrie-n való gondolkozásom hosszú ideig eltarthatott, ugyanis mikor a telefonomra pillantottam abból a célból, hogy megnézzem mennyi az idő a készülék már 6 órát mutatott.Lustán felkeltem az ágyamból a fürdő felé igyekezve.Egy gyors zuhany után kiválasztottam a ruhámat, ami a vacsora alkalmából egy  kicsit elegánsabb outfit lett.Nem igazán szerettem így kiöltözni, de már megszoktam, hisz a hírnév miatt több ezerszer kellett már így megjelenem gálákon , díjátadókon.A hajammal nem igazán tudtam mit kezdeni így hagytam hogy egyszerűen a szemembe lógjon.Őszintén mondva, iszonyatosan vártam, hogy lássam Perriet.Szinte tűkön ülve vártam hogy eljöjjön a 8 óra amikor is végre a kocsimban ülve száguldozhatok a hely felé ahol két hét után újra láthatom Őt.

                                           *Perrie Horan szemszöge*

Teljesen felöltözve ültem a kocsiban az étterem felé tartva.Nagyon izgultam, bár ezt próbáltam nem kimutatni és a telefonomba temetkezni.Csak húzogattam az újjam a képernyő , arra nem is figyelve hogy mit nyomkodok el, gondolataim máshol forogtak.Kiváncsi voltam hogy Zayn tényleg olyan sokat változott-e, mint ahogy anyuék állítják.Nem is volt több időm ezen gondolkozni ugyanis pár perc múlva megálltunk egy gyönyörű, nagy étterem elött.Az étterem elött ott álltak a fekete, túlságosan is ismerős kocsik ebből arra következtettem, hogy a srácok már mind itt vannak.Ez a sejtésem majdnem be is igazolódott csak hogy megláttam egy kocsit ami eddig hiányzott.Zayn parkolt le mögöttünk, és ugyanabban az időben mint amikor mi ő is kiszállt a járműből.Hozzánk sétált, majd apuval lepacsizott, anyut pedig két puszival köszöntötte, ez idő alatt pedig volt időm szeműgyre venni.Fekete bakancsot viselt, ugyanilyen szinű farmerrel ami mint mindig, tökéletesen állt rajta.

Laza fehér ingjén átütött pár tetoválása de látszólag ez őt nem igazán zavarta.Ábrándozásomból halk, de mégis férfias hangja ébresztett ki.

-Szia-suttogta, miközben állt elöttem mint egy fadarab, gondolom ő se tudott mit kezdeni a helyzettel.

-Szia-mondtam és hirtelen felindulásból a nyakába vetettem magam.Percekig csak öleltük egymást, elvesztünk egymás ölelésében.

Ölelésünk végén, még egy puszit nyomott az arcomra majd követtük a szüleimet akik eközben már rég az étteremben tartózkodtak.

Az étteremben mindenkit egy puszival köszöntöttem majd elfoglaltam az egyetlen szabad helyet, Lou és Zayn között.A többiek már rendeltek így miután Zaynnel mi is kiválasztottuk az általunk kért ételt, ugyanúgy belemerültünk a beszélgetésbe.Az este folyamán sok minden szóba jött, nagyon sokat nevettünk a fiúk régi, vicces emlékein.Már este 10 óra körül járhatott az idő mikor a telefonom egy sípoló hangot adott ki, jelezve hogy SMS-em érkezett.

"A kis kurva.Csak nem megint egy idősebb pasit fogtál ki magadnak? Láttalak ma Zaynnel.Esélyed sincs nála ribanckám;)Xx"

Szemeim könnybe lábadtak az SMS miatt.Arcomra ál mosolyt varázsolva mentem volna ki a mosdóba, ám addig nem jutottam el , még az ajtaja elött sírva estem össze a padlón.

Egy erős, és védelmező kart éreztem meg a derekamon így félve felpillantottam, szemeim pedig egy gyönyörű barna szempárba ütköztek.Nyugtatóan ölelt, ami jelenleg jobban esett bármilyen szónál.Nem kérdezte hogy mi a bajom. Nem csinált semmit, csak ölelt.

Elegem volt a sok bántó szóbol.Elegem volt abból, hogy mindenki egy kurva ként kezelt. Elegem volt abból, hogy rólam mindenki azt hitte hogy egy rongybábú vagyok akinek nincsenek érzései, akinek bármikor a lelkébe tiporhatnak.Elegem volt az életemből, elegem volt mindenből.Csak boldog akartam lenni, felhőtlenül boldog.Az nap este, ott a női mosdó elött Zayn karjaiban elhatároztam hogy megváltozom.Elhatároztam hogy létrehozok egy új Perriet, egy sokkal boldogabb lányt akit nem érdekel mások véleménye.