03. Suli..

Sziasztok!
Kész az új rész, és remélem tetszik az új design! 
Köszönjük a kommenteket, és a feliratozókat! Remélem tetszik!
Jó olvasást!

xx boplelle

_________________________________________________________________________

One Direction

Üresek voltak, de benne voltak azok a bizonyos csillagok, fények.. amiket én annyira, de annyira de imádom. Zihált. Barna szemi hirtelen megteltek dühvel, majd magához húzott. A fejemet a mellkasára szorította, és ott tartotta. Átöleltem a derekát, majd eltoltam magamtól. Szólásra nyitottam a szám, de beszéd helyett elfordultam tőle, majd elindultam. Összefontam a mellem alatt a kezeim, és próbáltam nem sírni. Hihetetlennek tartottam, hogy mit művelt. Megalázott. Minden sarokban egy iskola társam volt, nagyon sokan voltak, és amikor elkezdett kirángatni az épületből mindenki rám nézett. Néhány ember talán gúnyosan el is mosolyodott. 

Utáltam azokat a mosolyokat. A suliban is mindig azzal jutalmaztak. Jól tudták ki vagyok, és, hogy kik a szüleim. amikor ők, vagy a srácok jöttek értem a suliba, akkor is csak nevettek rajtam. Egyedül Jade, Leigh - Anne, és Jesy álltak ki mellettem, de már azért is cikiztek, hogy az osztályomból nincs barátom. 

Engem nem zavart. Szerettem velük lenni. De köztük is én voltam a különc lány. Ők, mind, kitűnő tanuló voltak - még Jade is -, én pedig erős hármas, vagy négyes. Ötös sose voltam. Oké, ez persze az én hibám, de engem sose érdekelt a tanulás. Inkább zenéltem, és álmodoztam arról, hogy piercingem lesz, és tetkóm lesz.. nos, az egyik sikerült. 

Tisztára úgy éreztem magam, mint egy óvodás, aki megharapta az egyik társát, és büntetésből nem kap nyalókát. Ott voltam az utcán, keveset takaró ruhában, és tíz centis magassarkúban. Csapzott voltam és izzadt. Az alkohol is megtette a maga hatását, aminek következményében ingadozva tudtam csak sétálni. 
Fáztam.. és London ege magához híven beborult. Felnyögtem amikor megéreztem az első eső cseppeket a homlokomon. 
- Pezz, várj! - kiáltott utánam Zayn. Megtorpantam. Szorosan összezártam a szemhéjaim, elszámoltam magamban tízig, majd megfordultam. Épp felém futott.
- Zayn, hagyj békén! Tudod, hányan voltak benn a suliból? Holnap én leszek a nevetség tárgya a suliban! - szinte pofon ként ér a felismerés, holnap iskola! A homlokomra csaptam és már készültem egy jó erős hiszti rohamra, amikor az előttem álló fiú megragadta a csuklóm, és maga után kezdett húzni. A kocsijához mentünk. Betuszkolt az első ülésre, majd amikor ő is beszállt elindultunk. Hozzá mentünk. Ott voltak az olyan dolgaim amik holnapra kellenek. 

Reggel Zayn vitt iskolába. Nem kérdezett semmit.. nem kérdezte mit csináltam tegnap, miért csináltam, csak felkeltett, fájdalom csillapítót adott, majd amikor közölte, hogy menjek készülődni, én elmentem készülődni. Szóval az a reggel nem volt különb a többinél.
A kedvenc kockás ingemet hozta el nekem, amit még Liam - től - vagy ahogy én hívom, Payne bácsitól - kaptam egyik szülinapomra... most már jó rám, akkor még nem volt. Az egyik has - toppomat - amiben táncolni szoktam - hozta még el, és egy farmer nadrágot. A farmer gatya szakadt volt, és emelt csípőjű, ilyen fazona volt. Egy bakancsot, néhány kiegészítőt, és az iskola táskámat hozta legutolsó sorban el. A sminket készletem pedig a boríték táskámban volt. A kedvenc bakancsomat hozta el. Szinte mindig abban voltam. A táskám, pedig a szokásos volt.. 5 Seconds of Summer - es volt, még aputól kaptam. Zayn - nek volt érzéke a divathoz, jó ruha ,,tárat" hozott nekem. 
Vajon hol lehet Jade? Vajon hol lehet Jade? Ez a kérdés cikázott a fejemben. Lehet ott maradt, és az a James gyerek rá szált? Igazából fogalmam sincs. Tegnap még hívni sem hívtam, de lemerem fogadni, hogy el volt. 
Megint ott voltak. Azok a hülye gúnyos mosolyok. Az összes mosoly azt súgta, hogy láttak tegnap este. A szekrényünkhöz mentem, tudtam, hogy ott lesznek a lányok. Egymás mellett vannak a szekrényeink, ezt apa intézte el... azt mondta örülne, ha lenne pár igazi barátom, de akkor már ott voltak a lányok, így inkább azt mondta, hogy ne veszítsem el őket.. kissé zavaros volt az egész.
És tényleg ott voltak, még Jade is. Én is odamentem.
- Pezz, képzeld, - támadott le azonnal Jade. - ugorhatok egy osztályt, ebben az évben le is tehetem az érettségit - újságolta el a hírt. Mosolyogtam, pedig legszívesebben elbőgtem volna magam. Nem akartam, hogy elmenjen. Tudtam, hogy a lányok közül mindenki Amerikába menne tovább tanulni, de nekem itt kéne lennem. Még két évig. Egy olyasmit mondtam, hogy Gratulálok!, de legszívesebben megfojtottam volna minden tanárt, és az igazgatót, ha ők nem lennének Jade még egy évig velem lenne. 

Szinte az egész nap, úgy telt el, hogy legszívesebben lekuporodtam volna egy sarokba és sírtam. Kerültem a lányokat, de a nyilvános mutatkozásokat is. Nem mentem sehova, csak egyik teremből a másikba, de ezeken kívül sehova. 
Délután volt, az ég be volt borulva, a parkolóban vártam valakit, hogy értem jöjjenek. Anyuék sosem szerették, ha egyedül megyek bárhova is, mert felismernek. Így mindig jött értem valaki. Eleanor, Lou, Jasmine - ő Payne bácsi felesége -, vagy valaki a fiúktól. De volt olyan, hogy Josh, vagy Andy jött értem. 
Pár végzős jött felém. Összeszorítottam a szemem, és magamhoz szorítottam a könyveket amik a kezemben voltak. Féltem, szinte remegtem. 
- Hé, Horan! - szólt oda Jeremy. - Mi van most nincs itt a kis Zayn - kéd, hogy ki rángasson innen? - röhögtek fel. Nem volt valami jó beszólás.. tőle. Nem válaszoltam, még csak oda sem néztem.
- Vagy esetleg James, hogy táncolj vele egyet? - már alig kaptam levegőt a torkomban lévő gombóctól.
- Hé, - dobtak nekem egy kis pénzt. - tudom, hogy sok van neked az ilyenekből, de kapsz még, ha leszopsz - újra felröhögtek. Pár könnycsepp is legurult az arcomon, de nem akartam letörölni. Féltem, hogy akkor azért is bántanának.
- Álljatok le!- jött egy hang. Valószínűleg Leigh - Anne volt, még akkor sem néztem oda. Nem akartam, nem bírtam oda nézni.
- Mi az Leigh? Csak nem megvéded ezt a ribancot? 
- Húzzatok innen, míg szépen mondom. Vagy ha nem fogom a golyóidat, amiket ti heréknek neveztek és porrá zúzom őket - pár röhögés után eltűntek. 
- Jól vagy? - vontak karokba. Leigh - Anne volt az. Visszaöleltem, majd amikor megláttam Zayn kocsiját egy sóhajtást követően elköszöntem tőle. Becsaptam magam után a kocsi ajtaját.
- Mi a baj? 
- Elmondjam mi a baj? Elmondjam? Tudod, hogy megaláztál tegnap? Nem, nem tudod! És képzeld, ha most észre vettek téged, akkor valószínűleg holnap is ezzel fognak szívatni.. köszönöm szépen! És, ha ennyire játszod itt a nagy hőst, akkor miért nem kerestél tegnap amikor eltűntem? Igen, ismersz meg minden, de azért jól esett volna, ha kapok legalább egy SMS - t, hogy 'Hé, Pezza, lenyugtatom a többieket, de te is nyugodj meg, és gyere haza!' olyan nehezedre esett volna bepötyögni pár szót? Eddig is cikiztek miattatok, de most már torkig vagyok! Utálom ezt a napot, és csak haza akarok menni, szembe nézni anyáékkal, majd felmenni a szobámba és egyedül lenni.. olyan nagy kérés ez? - szinte már ordibáltam. Csak beindította a motort és elhajtott a sulinak nevezett börtöntől. Csak haza akartam érni. Haza érni, bömbölni, majd aludni. És még csak hétfő volt. 

Otthon megkaptam a magamét. Szidtak, ordibáltak, anya még sírni is akart. De nem sírt, ő sem látta az értelmét. Amikor felértem a szobámba ugyanaz a hercegnős pompa fogadott. Imádtam a hercegnőket, sok minden miatt már volta, mint a többiek. A legtöbb lánynak fehér, esetleg lila szobája volt. Nekem viszont világéletemben rózsaszín volt, az a bizonyos hercegnős rózsaszín. De imádtam. Szerettem ezt az imidzsem. Egy csomó koronám volt, meg rózsaszín boám. Ezeknek a legtöbbje a falamon volt. 
Felmentem a világhálóra. Kurva, kurva, anyuci pici lánya - ezek fogadtak. Nem leptek meg. A mai kis műsoruk miatt a kurvákra nem csodálkoztam rá. De az apuci kicsi lányára sem. Ez mindig is jelen volt az életemben.