04. A vacsora

Sziasztok!

Nagyon Sajnálom , hogy ennyit késtem a résszel és hogy ez is kicsit rövid rész lett , de nagyon kevés  időm volt mostanában írni.

Azért remélem tetszeni fog.

Jó olvasást!

                                                                                                                       xx.Aurora

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

"Egy idő után az ember megtanulja elengedni a füle mellett az őt érő rossz jelzőket.De akárhányszor meghall egy rossz szót amivel őt illetik a régi, legbelül lévő sebek újra vérezni kezdenek."-olvastam el magamban az idézetet amit az imént pillantottam meg a tumblr nevű közösségi oldalon.Együttérző félmosolyra húztam a számat, miközben a szöveg alatti kis szivecskére kattintottam.Mosolyogva görgettem át a tumblr falát a fönnt említett idézet szerzőjének, több száz like-al megszórva az illetőt.Ezután felnéztem a facebook és twitter falamra is.Hát...nagy hiba volt.

Habár, már több mint két hete volt az a buli amikor Zayn megalázott majdnem az egész iskola elött, az osztálytársaim még mindig előszeretettel emlékeztetnek vissza arra az estére.Bár, nem mintha nélkülük nem emlékeznék a buli perceire.Persze az ital miatt sok emlék kitörlődött a fejemből, de a fontosabb események ha nagy vonalakban is de megmaradtak.Azon az estén sok minden megváltozott.Nem csak azért mert azon a napon lett színes a hajam(ami egyébként még mindig lila színben pompázik).Valamint nem csak azért mert az nap még több okot adtam az embereknek, hogy elítéljenek.Volt egy ezeknél sokkal fontosabb dolog ami hetek óta aggasztott.A tudat, hogy Zaynnel megromlott a kapcsolatom.

Ő volt az egyetlen személy akivel nem beszéltem azóta az este óta.Még apa is megbékélt, habár érthetetlen okokból még mindig gyűlöli a lila hajam, de belenyugodott, hogy egy darabig nem szeretnék változtani.Zayn pedig...nem keresett, így hát én se kerestem őt.De magamnak is hazudnék, ha azt mondanám nem hiányzik.Iszonyatosan hiányoznak az északába nyúló telefon beszélgetések, és bár fáj bevallani de leginkább Zayn hiányzik.Hiányzik, hogy megértsen.Hogy megnyugtasson.Persze, ezeket a dolgokat a lányok is megteszik de valahogy mégis jobban estek ezek a gesztusok Zayntől.

-Pezza drágám, készülődj kérlek.Ma vacsorázni megyünk a srácokkal.-ábrándozásomból a mosolygó anyukám ébresztett ki aki a résnyire kinyitott ajtón kukucskált befelé.

-Zayn is jön?-kérdeztem, eközben lehajtva a laptopom fedelét.

-Igen, és nincs vita, muszály eljönnöd.-jelentette ki, majd beljebb sétált, leült mellém és biztatásképpen megszorította a kezem.

Tehetetlenül dőltem hátra az óriási francia ágyon.Ugyanis, köztudott hogy ha anya valamit elhatároz csak nagyon ritkán változtatja meg az akaratát.Így hát, a szekrényemhez sétáltam és hosszas kutakodás után előhalásztam az egyszerű, testhez simuló rózsaszín ruhámat.Nem nagyon akartam kiöltözni viszont a One Directiont ismerve biztos voltam benne hogy valami iszonyatos puccos, és előkelő helyre megyünk.Nagyon féltem a ma esti vacsorától.Több mint két hét után látni az életed egyik legfontosabb személyét nem kis dolog.Elhatároztam hogy lazán fogok viselkedni, de biztos voltam abban hogy amint meglátom Zaynt ez a magabiztosságom azonnal elfog tünni.

                                                 *Zayn Malik szemszöge*

Két hét.Két nagyon hosszú hét.Ennyi ideje nem láttam Őt.Magamnak is hazudnék ha azt mondanám nem hiányzik.Iszonyatosan hiányzik a mosolya, a nevetése, a viccei amit sokszor csak én értettem meg.Hiányzik, de sajnos ez ellen már nem igazán tudok mit tenni.Az elmúlt két hétben több milliószor volt olyan mikor a kezembe vettem a telefonom azzal az elhatározással, hogy felhívom, és nem érdekel hogy elküld-e melegebb éghajlatra vagy nem.Egyszerűen csak tudni akartam hogy van.Így jutott eszembe az ötlet, hogy újra összehívjam egy vacsora erejéig a nagy csapatot és csak reménykedni tudtam abban, hogy ő is eljön.

A vacsora ötletének létrehozásában Perrie anyja, Demi segített.Ismertem Demit így teljesen tisztában voltam azzal,  hogy velem ellentétben sok száz előkelő helyet ismer.Így hát a helyszín kiválasztását, és az étterem lefoglalását rá bíztam, míg én körbe telefonáltam mindenkinek,  lediktálva a vacsora helyszínét, és időpontját.Perrie-n való gondolkozásom hosszú ideig eltarthatott, ugyanis mikor a telefonomra pillantottam abból a célból, hogy megnézzem mennyi az idő a készülék már 6 órát mutatott.Lustán felkeltem az ágyamból a fürdő felé igyekezve.Egy gyors zuhany után kiválasztottam a ruhámat, ami a vacsora alkalmából egy  kicsit elegánsabb outfit lett.Nem igazán szerettem így kiöltözni, de már megszoktam, hisz a hírnév miatt több ezerszer kellett már így megjelenem gálákon , díjátadókon.A hajammal nem igazán tudtam mit kezdeni így hagytam hogy egyszerűen a szemembe lógjon.Őszintén mondva, iszonyatosan vártam, hogy lássam Perriet.Szinte tűkön ülve vártam hogy eljöjjön a 8 óra amikor is végre a kocsimban ülve száguldozhatok a hely felé ahol két hét után újra láthatom Őt.

                                           *Perrie Horan szemszöge*

Teljesen felöltözve ültem a kocsiban az étterem felé tartva.Nagyon izgultam, bár ezt próbáltam nem kimutatni és a telefonomba temetkezni.Csak húzogattam az újjam a képernyő , arra nem is figyelve hogy mit nyomkodok el, gondolataim máshol forogtak.Kiváncsi voltam hogy Zayn tényleg olyan sokat változott-e, mint ahogy anyuék állítják.Nem is volt több időm ezen gondolkozni ugyanis pár perc múlva megálltunk egy gyönyörű, nagy étterem elött.Az étterem elött ott álltak a fekete, túlságosan is ismerős kocsik ebből arra következtettem, hogy a srácok már mind itt vannak.Ez a sejtésem majdnem be is igazolódott csak hogy megláttam egy kocsit ami eddig hiányzott.Zayn parkolt le mögöttünk, és ugyanabban az időben mint amikor mi ő is kiszállt a járműből.Hozzánk sétált, majd apuval lepacsizott, anyut pedig két puszival köszöntötte, ez idő alatt pedig volt időm szeműgyre venni.Fekete bakancsot viselt, ugyanilyen szinű farmerrel ami mint mindig, tökéletesen állt rajta.

Laza fehér ingjén átütött pár tetoválása de látszólag ez őt nem igazán zavarta.Ábrándozásomból halk, de mégis férfias hangja ébresztett ki.

-Szia-suttogta, miközben állt elöttem mint egy fadarab, gondolom ő se tudott mit kezdeni a helyzettel.

-Szia-mondtam és hirtelen felindulásból a nyakába vetettem magam.Percekig csak öleltük egymást, elvesztünk egymás ölelésében.

Ölelésünk végén, még egy puszit nyomott az arcomra majd követtük a szüleimet akik eközben már rég az étteremben tartózkodtak.

Az étteremben mindenkit egy puszival köszöntöttem majd elfoglaltam az egyetlen szabad helyet, Lou és Zayn között.A többiek már rendeltek így miután Zaynnel mi is kiválasztottuk az általunk kért ételt, ugyanúgy belemerültünk a beszélgetésbe.Az este folyamán sok minden szóba jött, nagyon sokat nevettünk a fiúk régi, vicces emlékein.Már este 10 óra körül járhatott az idő mikor a telefonom egy sípoló hangot adott ki, jelezve hogy SMS-em érkezett.

"A kis kurva.Csak nem megint egy idősebb pasit fogtál ki magadnak? Láttalak ma Zaynnel.Esélyed sincs nála ribanckám;)Xx"

Szemeim könnybe lábadtak az SMS miatt.Arcomra ál mosolyt varázsolva mentem volna ki a mosdóba, ám addig nem jutottam el , még az ajtaja elött sírva estem össze a padlón.

Egy erős, és védelmező kart éreztem meg a derekamon így félve felpillantottam, szemeim pedig egy gyönyörű barna szempárba ütköztek.Nyugtatóan ölelt, ami jelenleg jobban esett bármilyen szónál.Nem kérdezte hogy mi a bajom. Nem csinált semmit, csak ölelt.

Elegem volt a sok bántó szóbol.Elegem volt abból, hogy mindenki egy kurva ként kezelt. Elegem volt abból, hogy rólam mindenki azt hitte hogy egy rongybábú vagyok akinek nincsenek érzései, akinek bármikor a lelkébe tiporhatnak.Elegem volt az életemből, elegem volt mindenből.Csak boldog akartam lenni, felhőtlenül boldog.Az nap este, ott a női mosdó elött Zayn karjaiban elhatároztam hogy megváltozom.Elhatároztam hogy létrehozok egy új Perriet, egy sokkal boldogabb lányt akit nem érdekel mások véleménye.

03. Suli..

Sziasztok!
Kész az új rész, és remélem tetszik az új design! 
Köszönjük a kommenteket, és a feliratozókat! Remélem tetszik!
Jó olvasást!

xx boplelle

_________________________________________________________________________

One Direction

Üresek voltak, de benne voltak azok a bizonyos csillagok, fények.. amiket én annyira, de annyira de imádom. Zihált. Barna szemi hirtelen megteltek dühvel, majd magához húzott. A fejemet a mellkasára szorította, és ott tartotta. Átöleltem a derekát, majd eltoltam magamtól. Szólásra nyitottam a szám, de beszéd helyett elfordultam tőle, majd elindultam. Összefontam a mellem alatt a kezeim, és próbáltam nem sírni. Hihetetlennek tartottam, hogy mit művelt. Megalázott. Minden sarokban egy iskola társam volt, nagyon sokan voltak, és amikor elkezdett kirángatni az épületből mindenki rám nézett. Néhány ember talán gúnyosan el is mosolyodott. 

Utáltam azokat a mosolyokat. A suliban is mindig azzal jutalmaztak. Jól tudták ki vagyok, és, hogy kik a szüleim. amikor ők, vagy a srácok jöttek értem a suliba, akkor is csak nevettek rajtam. Egyedül Jade, Leigh - Anne, és Jesy álltak ki mellettem, de már azért is cikiztek, hogy az osztályomból nincs barátom. 

Engem nem zavart. Szerettem velük lenni. De köztük is én voltam a különc lány. Ők, mind, kitűnő tanuló voltak - még Jade is -, én pedig erős hármas, vagy négyes. Ötös sose voltam. Oké, ez persze az én hibám, de engem sose érdekelt a tanulás. Inkább zenéltem, és álmodoztam arról, hogy piercingem lesz, és tetkóm lesz.. nos, az egyik sikerült. 

Tisztára úgy éreztem magam, mint egy óvodás, aki megharapta az egyik társát, és büntetésből nem kap nyalókát. Ott voltam az utcán, keveset takaró ruhában, és tíz centis magassarkúban. Csapzott voltam és izzadt. Az alkohol is megtette a maga hatását, aminek következményében ingadozva tudtam csak sétálni. 
Fáztam.. és London ege magához híven beborult. Felnyögtem amikor megéreztem az első eső cseppeket a homlokomon. 
- Pezz, várj! - kiáltott utánam Zayn. Megtorpantam. Szorosan összezártam a szemhéjaim, elszámoltam magamban tízig, majd megfordultam. Épp felém futott.
- Zayn, hagyj békén! Tudod, hányan voltak benn a suliból? Holnap én leszek a nevetség tárgya a suliban! - szinte pofon ként ér a felismerés, holnap iskola! A homlokomra csaptam és már készültem egy jó erős hiszti rohamra, amikor az előttem álló fiú megragadta a csuklóm, és maga után kezdett húzni. A kocsijához mentünk. Betuszkolt az első ülésre, majd amikor ő is beszállt elindultunk. Hozzá mentünk. Ott voltak az olyan dolgaim amik holnapra kellenek. 

Reggel Zayn vitt iskolába. Nem kérdezett semmit.. nem kérdezte mit csináltam tegnap, miért csináltam, csak felkeltett, fájdalom csillapítót adott, majd amikor közölte, hogy menjek készülődni, én elmentem készülődni. Szóval az a reggel nem volt különb a többinél.
A kedvenc kockás ingemet hozta el nekem, amit még Liam - től - vagy ahogy én hívom, Payne bácsitól - kaptam egyik szülinapomra... most már jó rám, akkor még nem volt. Az egyik has - toppomat - amiben táncolni szoktam - hozta még el, és egy farmer nadrágot. A farmer gatya szakadt volt, és emelt csípőjű, ilyen fazona volt. Egy bakancsot, néhány kiegészítőt, és az iskola táskámat hozta legutolsó sorban el. A sminket készletem pedig a boríték táskámban volt. A kedvenc bakancsomat hozta el. Szinte mindig abban voltam. A táskám, pedig a szokásos volt.. 5 Seconds of Summer - es volt, még aputól kaptam. Zayn - nek volt érzéke a divathoz, jó ruha ,,tárat" hozott nekem. 
Vajon hol lehet Jade? Vajon hol lehet Jade? Ez a kérdés cikázott a fejemben. Lehet ott maradt, és az a James gyerek rá szált? Igazából fogalmam sincs. Tegnap még hívni sem hívtam, de lemerem fogadni, hogy el volt. 
Megint ott voltak. Azok a hülye gúnyos mosolyok. Az összes mosoly azt súgta, hogy láttak tegnap este. A szekrényünkhöz mentem, tudtam, hogy ott lesznek a lányok. Egymás mellett vannak a szekrényeink, ezt apa intézte el... azt mondta örülne, ha lenne pár igazi barátom, de akkor már ott voltak a lányok, így inkább azt mondta, hogy ne veszítsem el őket.. kissé zavaros volt az egész.
És tényleg ott voltak, még Jade is. Én is odamentem.
- Pezz, képzeld, - támadott le azonnal Jade. - ugorhatok egy osztályt, ebben az évben le is tehetem az érettségit - újságolta el a hírt. Mosolyogtam, pedig legszívesebben elbőgtem volna magam. Nem akartam, hogy elmenjen. Tudtam, hogy a lányok közül mindenki Amerikába menne tovább tanulni, de nekem itt kéne lennem. Még két évig. Egy olyasmit mondtam, hogy Gratulálok!, de legszívesebben megfojtottam volna minden tanárt, és az igazgatót, ha ők nem lennének Jade még egy évig velem lenne. 

Szinte az egész nap, úgy telt el, hogy legszívesebben lekuporodtam volna egy sarokba és sírtam. Kerültem a lányokat, de a nyilvános mutatkozásokat is. Nem mentem sehova, csak egyik teremből a másikba, de ezeken kívül sehova. 
Délután volt, az ég be volt borulva, a parkolóban vártam valakit, hogy értem jöjjenek. Anyuék sosem szerették, ha egyedül megyek bárhova is, mert felismernek. Így mindig jött értem valaki. Eleanor, Lou, Jasmine - ő Payne bácsi felesége -, vagy valaki a fiúktól. De volt olyan, hogy Josh, vagy Andy jött értem. 
Pár végzős jött felém. Összeszorítottam a szemem, és magamhoz szorítottam a könyveket amik a kezemben voltak. Féltem, szinte remegtem. 
- Hé, Horan! - szólt oda Jeremy. - Mi van most nincs itt a kis Zayn - kéd, hogy ki rángasson innen? - röhögtek fel. Nem volt valami jó beszólás.. tőle. Nem válaszoltam, még csak oda sem néztem.
- Vagy esetleg James, hogy táncolj vele egyet? - már alig kaptam levegőt a torkomban lévő gombóctól.
- Hé, - dobtak nekem egy kis pénzt. - tudom, hogy sok van neked az ilyenekből, de kapsz még, ha leszopsz - újra felröhögtek. Pár könnycsepp is legurult az arcomon, de nem akartam letörölni. Féltem, hogy akkor azért is bántanának.
- Álljatok le!- jött egy hang. Valószínűleg Leigh - Anne volt, még akkor sem néztem oda. Nem akartam, nem bírtam oda nézni.
- Mi az Leigh? Csak nem megvéded ezt a ribancot? 
- Húzzatok innen, míg szépen mondom. Vagy ha nem fogom a golyóidat, amiket ti heréknek neveztek és porrá zúzom őket - pár röhögés után eltűntek. 
- Jól vagy? - vontak karokba. Leigh - Anne volt az. Visszaöleltem, majd amikor megláttam Zayn kocsiját egy sóhajtást követően elköszöntem tőle. Becsaptam magam után a kocsi ajtaját.
- Mi a baj? 
- Elmondjam mi a baj? Elmondjam? Tudod, hogy megaláztál tegnap? Nem, nem tudod! És képzeld, ha most észre vettek téged, akkor valószínűleg holnap is ezzel fognak szívatni.. köszönöm szépen! És, ha ennyire játszod itt a nagy hőst, akkor miért nem kerestél tegnap amikor eltűntem? Igen, ismersz meg minden, de azért jól esett volna, ha kapok legalább egy SMS - t, hogy 'Hé, Pezza, lenyugtatom a többieket, de te is nyugodj meg, és gyere haza!' olyan nehezedre esett volna bepötyögni pár szót? Eddig is cikiztek miattatok, de most már torkig vagyok! Utálom ezt a napot, és csak haza akarok menni, szembe nézni anyáékkal, majd felmenni a szobámba és egyedül lenni.. olyan nagy kérés ez? - szinte már ordibáltam. Csak beindította a motort és elhajtott a sulinak nevezett börtöntől. Csak haza akartam érni. Haza érni, bömbölni, majd aludni. És még csak hétfő volt. 

Otthon megkaptam a magamét. Szidtak, ordibáltak, anya még sírni is akart. De nem sírt, ő sem látta az értelmét. Amikor felértem a szobámba ugyanaz a hercegnős pompa fogadott. Imádtam a hercegnőket, sok minden miatt már volta, mint a többiek. A legtöbb lánynak fehér, esetleg lila szobája volt. Nekem viszont világéletemben rózsaszín volt, az a bizonyos hercegnős rózsaszín. De imádtam. Szerettem ezt az imidzsem. Egy csomó koronám volt, meg rózsaszín boám. Ezeknek a legtöbbje a falamon volt. 
Felmentem a világhálóra. Kurva, kurva, anyuci pici lánya - ezek fogadtak. Nem leptek meg. A mai kis műsoruk miatt a kurvákra nem csodálkoztam rá. De az apuci kicsi lányára sem. Ez mindig is jelen volt az életemben. 

02. Party

                                                                          

Sziasztok.Mint látjátok én vagyok a blog másik írója.Innen is köszöntök minden kedves olvasót.Hát a fejezetről annyit, hogy igazából én nagyon nem vagyok megelégedve vele.Szerintem nem lett valami nagy teljesítmény viszont nekem is félév van, ezzel együtt sok tanulás, és kevés szabadidő.Na mindegy.Nem is untatlak tovább titeket, itt a második fejezet:)

Jó olvasást!

  

                                                                                     xx.Aurora

-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Dühösen, s kissé feldúlva léptem ki London hűvös utcáira Jade-el karöltve.Abban, akkor a pillanatban a melletem sétáló barátnőmön kívül nem érdekelt senki, és semmi.Nem foglalkoztam azzal, hogy mennyire lesznek kiakadva a szüleim amikor hazamegyek, ha egyáltalán hazamegyek.Nem gondolkoztam azon, hogy hány dühös tekintet fog vissza pillantani rám holnap.Ugyanis, abban teljes mértékben biztos voltam hogy ma nem megyek haza.Tudtam, hogy a papám most már nem csak azért lesz kiakadva amiért más színben pompázik a hajam, hanem azért is amiért megint elmentem.Igen, jól olvastátok.Megint.Elég sokszor előfordult már kisebb-nagyobb veszekedéseknél mikor szó nélkül csendben leléptem.Ilyenkor szeretek elmenekülni a problémák elöl, abban reménykedve, hogy holnapra a gondok eltünnek.Habár, eddig sosem fordult elő, hogy a problémák eltüntek volna, rosszabb esetben még súlyosbodtak is.Ettől függetlenül mint mindig, a mostani esetben is reménykedtem.Reménykedtem, abban, hogy ha holnap hazamegyek a papám úgy fog viselkedni mint a hajfestésem elött.Reménykedtem, hogy holnapra minden úgy lesz mintha semmi sem történt volna.Szerettem volna ha a dolgok úgy történnek majd ahogy én szeretném.De hiába a sok reménykedés legbelül én is tudtam hogy hiába szeretném, semmi sem lesz olyan mint régen.

Termésetesen, Jade nem is önmaga lett volna ha hadja, hogy gondolataimba merülve sétáljak az utcákon.

Így, több órával késöbb hogy leléptünk a szüleim , és barátaik elöl már London legnagyobb bevásárló központjait jártuk.A kirakatokat nézegetve sétálgattunk a plázában, amikor Jade egy gyönyörű ruhát látva óriásit sikított.A melletünk elsétáló emberek furcsán méregettek minket, olyan is előfordult, hogy fejüket közelebb hajtva a másikhoz fejezték ki gondolataikat a viselkedésünkkel kapcsolatosan.Bár, őszintén mondva nem is csodálkozom.Ugyanis, tényleg elég érdekes látványt nyújthattunk én a lila hajammal, miközben Jade száján tartottam a kezem, aki gyermekded csillogással nézte a kirakatban lévő gyönyörű fekete ruhát.

-Nem veszed meg magadnak?-kérdezte Jade, testével felém fordulva.

-Én?Dehát neked tetszik annyira.-értetlenkedtem.

-Nem is az én stílusom.Neked pedig iszonyat jól állna.-vigyorgott.

-Hát én nem hinném hogy megveszem.Túl kihivó, valamint már egy csomó ruhát vettem.-húztam a szám amint a fekete ruhára néztem, aminek mellesleg igen nagy kivágása volt mell részben.

-Lehet, hogy vettél már egy csomó ruhát, de egyikse partyba illő.Márpedig, ma bulizni megyünk.-kacsintott rám vidáman, majd belökött a melletünk lévő próbafülkébe.

Órákkal ezelött mikor elindultam otthonról, biztos hogy nem gondoltam volna, hogy nem sokkal késöbb újra London hűvös utcáit fogom átszelni egy prostihoz illő ruhában. Hát igen, a vásárlókörútunk végén Jade nagy nehezen rábeszélt hogy megvegyem az általa kiválasztott fekete ruhát.Jade az enyémhez hasonló ruhát viselt egyedül a színe különbözött az enyémtől, valamint neki még nagyobb kivágások voltak a ruhájában.

Az elmúlt pár órában persze a szüleim is adtak életjelet magukról.Órák óta hívogatnak, de természetesen nem csak ők a többi bandatárstól valamint Eleanortól és Loutól is elég sok nem fogadott hívásom van.Egyedül az zavart hogy Zayn nevét sosem láttam a hívások, SMS-ek között.Valahogy nem tudtam eldönteni magamban hogy miért nem keresett.Egy részem úgy gondolta talán azért nem keresett mert nem érdekelte mivan velem.A másik felem viszont kitartóan harcolt amellet, hogy igenis aggódott értem, csak ismert annyira jól hogy tudja, ilyenkor jobb nem zaklatni.

-Itt vagyunk.-ábrándozásomból Jade csillingelő hangja zökkentett ki.Fejemet fölfelé emeltem, így megpillantva a fehér épületet, amit kívül neon égőkkel díszítettek.Már az épület elé kihalatszott a bentről jövő zene, úgy ahogy kiérződött a cigi, és alkohol szaga is.

Ahogy körbenéztem a bulizó fiatalokon, akik már a klub elött részegen táncoltak a kihallatszó zenére egy óriásit sóhajtottam, miközben Jade csak vigyorogva nézett.Hát, úgy látszik az este elkezdődött.

-Na gyere csajszi, igyunk valamit.-rángatott be a szintén fehér ajtón Jade.

Amint belépünk az ajtón a fülemben dübörgő zene felerősödött, valamint a kellemetlen szagok is egyre intenzívebben érezhetőek voltak.Undorodva grimaszba vágtam az arcom, de Jade figyelembe se vette, helyette erősen megragadta a csuklóm és a bárpulthoz vezetett.Míg ő mindkettőnknek rendelt egy vodka narancsot, addig volt időm belül is jobban szemügyre venni a helyet.A díszités a kintivel egyforma, itt is ugyanúgy színes neon fények világitanak.Míg kinn csak néhány részeg fiatal szórakozott, bent többszáz ember táncolt egymás testéhez simulva.A jobb sarokban a DJ pult helyezkedett el, még a balsarokban boxok voltak tele emberekkel.A bárpulthoz fordultam ahol elöbb még Jade állt, ám mostanra már senkit se láttam ott.

Magamban dühöngtem amiért a barátnőm egyedül hagyott, de azért hanyagul vállat vontam majd figyelmem az elöttem elhelyezkedő italnak szenteltem.Felemeltem a poharat, majd egy húzással lenyeltem.Beleborzongtam a mámorító érzésbe majd gondolkodás nélkül egy újabbat rendeltem.Ez így ment újra, s újra.Körülbelül az ötödikig számoltam utána viszont csak ittam, és élveztem az ital mámorító ízét.

Épp egy táncról visszaérve kértem a következő kör italt mikor éreztem, hogy a fotel besüppedt mellettem.

Oldalra néztem ahonnan egy igazán helyes fiú vigyorgott rám.Kék szeme mellet összefutottak a nevető ráncok, miközben vigyorogva beletúrt éjfekete hajába.Szemeimmel alaposan végig mértem, mikor pedig visszanéztem az arcára láttam hogy még mindig engem bámult vigyorogva.

-Nem ittál még eleget, cica?-kérdezte ugyanazzal a szemtelen mosollyal.

-Miközöd hozzá?-semmi kedvem nem volt egy ilyen talpnyalóval beszélgetni ezért inkább flegmán válaszoltam.

-James vagyok.-kérdésemet figyelem nélkül hagyva,  még mindig azzal a szemtelen vigyorral rám kacsintott.

Abban a pillanatban annyira leakartam törölni azt a magabiztos, szemtelen mosolyt de valamilyen szinten talán a túlzott alkohol miatt de vonzódtam is James-hez.

-Nem kérdeztem.-vontam meg hanyagul a vállam, majd egy újabb kört rendeltem.

Pár pillanat múlva már azon kaptam magam, hogy egyre jobban közelített hozzám.Nem tudom, az alkohol hatására vagy csak a gyönyörű kék szemei miatt de vadul lesmároltam.Természetesen visszacsókolt, miközben újra elengedett egy szemtelen mosolyt.A csókunk még közel sem ért véget, mikor hirtelen görcsbe rándult a gyomrom.Természetesen, nem a csók miatt az kifejezetten jó volt, hanem a túl sok alkohol miatt.

Elváltam Jamestől, s a mosdóba szaladtam.A bent lévő emberek kicsit furcsán méregettek ahogy falfehéren rohantam az egyik mosdó felé.Mikor már mindent kiadtam magamból vissza mentem James-hez.Szerencsére nem haragudott meg csak vigyorogva elhívott táncolni.

Vadul ráztam a csipőm a zenére, amit James csak jobban élvezett.Kicsit fura volt úgy csókolózni, táncolni vele hogy ő semmit se tudott rólam, még a nevem se.Az elöbbi józanadásomnak mostanra semmi nyoma nem maradt a még több alkohol bevitele miatt.A James-el való táncom egyre vadabbá vált.Vigyorogva közelebb dörgölőztem a velem táncoló fiúhoz aki ezt élvezve belemarkolt a fenekembe.Már épp hajoltam volna közelebb James-hez, hogy megcsókoljam mikor a hátam mögül valaki a csuklómnál fogva visszarántott.

Kérdőn fordultam meg, ám a hátam mögött lévő személyre még álmaimban sem számítottam volna.

Időm sem volt beszélni a mögöttem lévő emberrel ugyanis a táncpartnerem rögtön visszarántott magához.

Már készültem volna tovább rángatni a testem a zene ritmusára, de a "zaklatóm" újra hátra fordított, viszont most James-nek ideje sem volt visszarántani mivel a váratlan személy kifelé rángatott a klubból.

Ezer kérdés kavargott bennem.Mit keres ő itt? Talán Jade mondta neki hogy jöjjön ide? Vajon haragszik rám? Esetleg csak aggódott? Nem tudom.Rettegve felnéztem szemeimbe , de tekintetem rögtön a földre vezettem mikor megláttam íriszeit.Nem dühösen nézett.Nem szomorúan, nem csalódottan.Nem boldogan.A mindig gyönyörűen csillogó szemei most üresen bámultak vissza rám.

01. Hajszín

Sziasztok!

Nos, az ezredik változtatás után kikerült az első fejezet! Mint látjátok nem egyedül vagyok, mint író, így köszöntöm Aurora M. - et! Másodszor pedig ez egy kicsit bénácska lett, de remélem tetszik! Tulajdonképpen egy hajszínről szól, és benne van a történet egyik legfontosabb mondata! Aki rájön az írja le komiba! Egyébként bocsánat, hogy így akadozik, csak a gépemen új blogger, és szarakszik, de csak ezzel, bocsánat!

Másodszor pedig mindenkinek boldog karácsonyt és újévet szeretnék kívánni! 

Jó olvasást!

Akarsz, Akarlak, Akarunk

boplelle

Kellemes ünnepeket!

___________________________________________________________________________

Little Mix

Már kezdett idegesíteni a sötétség, amit a fejemen lévő papírzacskó okozott. Csak hallgattam, hogy Jade arról magyaráz az apámnak és az anyámnak, hogy miért is emellett a hajszín mellett döntöttem. Már épp készültem lecsukni a szemem, amikor a mellkasomat elhagyta a papír recés alja. Az első amit megláttam a döbbent tekintetek, és egyben a papám dühös, mérges arca. Tudtam, hogy most újra kihúztam nála a gyuát, de mama is támogatott valami merészebb hajszínben, így Ő csak szimplán mosolygott. 

A papám Niall Horan, a mamám pedig Demi Lovato. Érdekes, az anyukámtól csak a szellememet örököltem. Imádok viccelődni, imádom a merész dolgokat, de a zenei képességeimet kétség nélkül mindkettejüktől örököltem. Apa miatt gitározni tanultam meg, anya miatt pedig ének és táncórákra járok a három legjobb barátnőmmel. 

Jade, Jesy, Leigh - Anne, és Én. Általánosban ismerkedtünk meg. Mind a négyünknek ugyan olyan uzsonnás doboza volt. Disney hercegnős, attól a naptól fogva legjobb barátnők lettünk. Mondhatni együtt nőttünk fel, együtt éltük át az első barátunkat, és az első szakításunkat. 

Jade, Ő a rossz kislány. Szeret bulikba járni, és pasizni. A beszéde hanyag, de nem annyira túlzottan, mint a mostani fiataloknak. Derékig érő, hosszú, barna haja van, most perpillanat barna ombre, de volt már kék, vörös, rózsaszín. De ezek a színek úgy voltak, hogy kék - kék, vörös - vörös, rózsaszín - rózsaszín. A bőre kicsit sötétebb az átlagnál, de gyönyörű. Az arca kerek, sötét barna színű szeme van, és piros, rózsaszínes ajka van. Egy évvel felettem jár a gimnáziumban.

Jesy, Ő az aki az igazi barát. Bölcs, de bármilyen hülyeségben benne van, talán Ő legszellemesebb közülünk. Csodás ének hangja, dalokat ír. Ez az egyik hobbija. Neki is derékig érő haja van, annyi különbséggel Jade - től, hogy neki inkább vörös, és inkább göndör, mint hullámos. Élénk barna szeme van, és mély vörös, kicsit barnás ajka van. A bőre fehér, de nem az a fal fehér, hanem az a bőr fehér. Kicsit teltebb, mint mondjuk Én, viszont Ő így gyönyörű.. Ő két évvel felettem jár.

És végül Leigh - Anne, aki testvérem helyett, is testvérem. Két évvel felettem jár, mint Jesy. Különleges humora van, és legtöbb idejét az edzőteremben tölti. Mondjuk ezért senki sem hibáztatja, hisz a szülei olimpiai bajnokok, és azt akarják, hogy Leigh, is versenyezzen, futás ágon. Neki van a legsötétebb bőre jamakiai felmenői révén. Fekete haja van, és kissé világosabb színű szeme. Világos rózsaszín ajkaa van, de általában vörösre, vagy pirosra van festve, rúzsozva. 

 - Kislányom, te meg vagy húzatva? - állt fel apa, üvöltve. Anyura néztem, aki csak szem forgatva felállt, és megfogta a férje vállát, mire ő anya felé fordult.

- Nézd, szívem.. Perrie, már nagy lány.. Tudja mit csinál. Meg amúgy is amikor nekem volt színes a hajam neked tetszett. Akkor meg? - tette fel a drámai kérdést.. ezúttal Zayn - re néztem.Furcsa mód vele jöttem ki a legjobban ebből a kis kőrből. De már gyermek korom óta. Egyedülálló.. A menyasszonyával tizennégy éves koromban szakítottak. Azóta két barátnője volt, mindkettővel két évig járt. Három hónapja csak egy éjszakás kalandjai vannak.. nem naponta, de vannak. Egyszerűen imádom őt. Megért, és tudunk együtt szórakozni. Olyan humora van, mint nekem. Legalábbis, megérti.. és nekem elég fura humorom van. Többször is tituláltak minket egy párnak a bulvár lapok. Olyankor apa napokig nem beszélt Zayn - nel. Attól félt, hogy elvesz tőle. Ilyenkor hozza mindig fel, hogy kislány koromba megígértem neki, hogy mindig az ő kislánya maradok. 

Demi Lovato.. az édesanyám. Énekes, mint apa, csak Ő szólóban utazik. Egy évvel idősebb apunál.. anya most harmincnyolc. Elég hamar vállaltak gyereket, de mindketten folytatták a karrierüket. mindig felváltva szoktam menni a turnéjukra.. de általában csak nyáron szoktam utazni.

Addig Horan nagymama szokott rám vigyázni. A Lovato nagymamával csak ünnepekkor szoktam találkozni, mint például szülinap, karácsony, húsvét és egyebek. Ő Texas - ban lakik. mi pedig ugye Londonban. Tehát több, mint ötezer kilométer van közöttünk. Körülbelül. 

Anya megtartotta az extrém frizuráit..most például rövid, barna ombre haja van, ami oldalt le van borotválva. Ő ösztönzött a lila hajszínre is. 

Szellemes, mindig tudok vele poénkodni, de azt hiszem a legjobb, amikor apu a célpont. Míg apa bevágja a durcát addig mi tovább szívjuk a vérét, majd mikor befejeztük, apa is nevet velünk együtt. Ő egy igazi példakép, mindig is felnéztem rá. Anya, énekes, feleség, és igazi barát is egyben.. imádom őt, csodálatos anya. 

Niall Horan.. az édesapám. Énekel, és gitározik, csak ő bandában utazik. Most harminchét éves,úgy ahogy a többiek is, Louis - on kívül. Imád enni, és egy igazi gyerek. Eredeti, szőke hajamat tőle örököltem, ahogy a szememet is. A(z) One Direction mivel még mindig él, így a srácokkal nap, mint nap találkozok, így lettek tulajdonképpen a nagybácsikáim. Velük is jól kijövök.. a maximum távolság a 1D - házak között az egy utca. 

Még anno amikor tíz, kilenc éves lehettem amikor elvittek a vidámparkba.. mindenki jött. Anya, apa, Lux, a srácok, a barátnőim, és a 1D barátnők, meg persze Gemma. Apa és én megbeszéltük, hogy eszünk egy extra adag vattacukrot, így amikor oda értünk a barátnőim, és én rögtön elkezdtük keresni a bácsit, aki a rózsaszín vattát árulta.. a felnőttek tudta nélkül. Eltűntünk, majd mikor a többiek megtaláltak minket apa felkapott, és sírva ígértette meg velem, hogy ilyet többet ne csináljunk.. ez legszebb emlékem vele. De lemerem fogadni, hogy volt még több millió is csak nem emlékszem rájuk.

Ha elmegyünk enni valahová, akkor általában apa kétszer annyit eszik, mint a mama és én együtt. Ezért szoktuk a legtöbbet cukkolni, de ő is beszokta látni, hogy mi is a stimt, velünk együtt nevet. 

- Nem értem a fiatalokat.. egyik percben még az én kicsi lányom, most meg az anyja utódja. Tudod Demi ez a te hibád! minek kellett őt bátorítani? - kérdezte apa. 

- Te most engem akarsz bűnbaknak beállítani? - kiáltott anya apára. Meglepődtem. Amikor betettem a piercigjeim, akkor teljesen higgadt volt, most pedig a hajszínem miatt nem az.

- Igen, mégis kinek volt itt színes haja rajtad kívül? - most már apa is kiabált.

- Nekem - jelentkezett Lou, aki rögtön el is bújt Harry karjaiban, amint apa ránézett.

- És akkor mi van? Igen, lehet, hogy még csak tizenhat éves, de képzeld.. kamasz. Ilyenkor kell kipróbálnia az új dolgokat. Gondolj bele,mi van, ha húsz évesen haza állít kék hajjal, és egy agyon tetovált fazonnal, azzal a hírrel, hogy terhes?! És azzal a sráccal úgy ismerkedett meg, hogy a srác felizgult a hajára, mert az extrém csajokra bukik, na akkor mi van? - anyától zengett az egész ház.

- Jaj, Dem.. ne mondj már tévkép.. - kezdte, de felálltam a kanapé karfájáról.

- Fejezzétek be, oké?! Az én hajam, az fejem! Magánterület.. majd én eldöntöm milyen színű lesz. Tizenhat vagyok, megtehetem.. ha lázadni akarok, lázadni fogok, ha tetkót akarok, tetkóm lesz. Rendben? - tettem fel a drámai kérdést, majd Jade - el karöltve elhagytam a termet.

Akkor nem érdekelt semmi. Ez így jó ahogy van. Igaza van anyunak. Most kell belekóstolnom az életbe, nem később. Ezért is lett lila a hajam, Jade azt mondta, hogy jól állna és egy csomó pasinak bejönne, ha esetleg elmennénk bulizni.. anya pedig azt, hogy ki kell tombolnom magam, régen neki is egy csomó színben pompázott a haja. Kék, lila, rózsaszín, barna, szőke imádta kipróbálni a színeket.

Nem értem apa miért akadt ki ennyire. Amikor piercingem lett azt mondta, hogy tetszik, és négynél több nem lehet, de neki tetszett, és a következő kettőnél még kiválasztani is segített, mert én nem tudtam dönteni. De ez csak a hajam. Semmi több, és ez ráadásul egy visszafogottabb szín is. Nem egy élénk lila is, nem is rikító. A fodrásznál összesen egy centit vágattunk, plusz a festés ennyi, tulajdonképpen csak a színe változott.

Amikor egy héttel ezelőtt elmondtam Lou - nak, hogy nem ő fogja csinálni kicsit kiakadt, majd mikor elmondtam, hogy változást akarok, és azt akarom, hogy Ő is meglepődjön remekül fogadta. Megmondtam neki, hogy halvány, fakó színt szeretnék ő ajánlotta fel, hogy segít és ő vele választottam ki a lilát, még neki is tetszett.. aput most már tényleg nem értem.